Bevezetés a biológiai fogászatba: szóbeli orvostudomány, fogászati ​​toxikológia

Az IAOMT szakembereket és a nyilvánosságot oktatja a biológiai fogászatról.

A kifejezés használatában biológiai fogászat, nem egy új fogorvosi szakterületet próbálunk kipróbálni, hanem egy olyan filozófiát írunk le, amely a fogorvosi gyakorlat minden területére és általában az egészségügyre vonatkozhat: Mindig keresse a legbiztonságosabb, legkevésbé mérgező módszert a kezelés missziójának teljesítésére és a modern fogászat minden célját, és tegye meg, miközben a lehető legkönnyebben tapos a páciens biológiai terepén. A száj egészségének biokompatibilisebb megközelítése a jellemzője biológiai fogászat.

Az elérhető anyagok és eljárások megkülönböztetésével - némelyik kézenfekvő, és finom - csökkenthetjük a betegek biológiai válaszaira gyakorolt ​​hatást. Kötelességtudatunknak, miszerint a betegek jóléte érdekében támogatnunk kell, a biokompatibilitást kell kiemelt fontosságúvá tenni, és az a tény, hogy ma már olyan sok új módszer létezik a fogászat jobb működésére, lehetőséget ad erre.

A Nemzetközi Orális Orvostudományi és Toxikológiai Akadémia (IAOMT) a fogorvosok, orvosok és szövetséges kutatók azon csoportja, amely a biokompatibilitást tekinti elsődleges problémának, és tudományos szempontból követeli a legfontosabb kritériumot. Ennek a csoportnak a tagjai 1984 óta vizsgálják, krónikásan támogatják és támogatják azokat a különbségeket, amelyek biológiai szempontból elfogadhatóbbá tehetik a fogorvosi gyakorlatot. Ez a „biológiai fogászat” attitűd tájékoztathatja az egész beszélgetés témáját és átjárhatja őket az egészségügyben, ahol a száj jóléte szerves része az egész ember egészségének.

Tudományos bizonyítékok minden kétséget kizáróan két javaslatot fogalmazott meg: 1) Az amalgám jelentős mennyiségben szabadítja fel a higanyt, mérhető expozíciót hozva létre a kitöltéssel rendelkező emberek számára, és 2) az amalgám által kibocsátott mennyiségben a higannyal való krónikus expozíció növeli a fiziológiai károsodás kockázatát.

Társaik bírálták a fogorvosokat, amiért a régi tömések őrlése során feleslegesen higanyt tettek ki pácienseikbe. Mégis, az IAOMT kifejlesztette a tudományos alapú eljárás a higany expozíció nagymértékű csökkentése és minimalizálása érdekében az amalgám eltávolítása során.

Ezen túlmenően, a szennyvízügyi hatóságok az egész világon a fogorvosokhoz fordulnak. A fogorvosi rendelőt együttesen a települési szennyvíz higanyszennyezésének fő forrásaként határozták meg, és nem azt a mentséget vásárolják, hogy az amalgám stabil és nem bomlik le. EPA-irányelvek olyan helyek vannak, amelyeknél a fogorvosi rendelő megköveteli a higanyelválasztók telepítését a szennyvízvezetékeikre. Az IAOMT 1984 óta vizsgálja a fogászati ​​higany környezeti hatásait, és folytatja ezt most is.

Kattintson ide további tények a fogászati ​​higanyról.

A táplálkozási állapot befolyásolja a beteg gyógyulási képességének minden aspektusát. A biológiai méregtelenítés nagymértékben függ a táplálkozás támogatásától, akárcsak a periodontális terápia vagy bármilyen sebgyógyulás. Noha az IAOMT nem támogatja, hogy a fogorvosok szükségszerűen maguk váljanak táplálkozási terapeutává, a táplálkozásnak a fogászat minden szakaszára gyakorolt ​​hatásának felmérése elengedhetetlen a biológiai fogászat szempontjából. Ezért hasznos, ha a fogorvosok ismerik a higany-expozícióból származó szisztémás toxicitás csökkentésének módszereit és kihívásait.

A kevésbé nyíltan mérgező fogászati ​​anyagok használata mellett emelhetjük gyakorlatunk biokompatibilitási hányadát, felismerve azt a tényt, hogy az egyének biokémiai és immunológiai válaszaikban eltérőek. Az IAOMT az immunológiai vizsgálatok biokémiai egyéniségét és megalapozott módszereit tárgyalja, amelyek segítenek meghatározni az egyes betegeknél a legkevésbé reaktív anyagokat. Minél jobban szenved a beteg allergiától, környezeti érzékenységtől vagy autoimmun betegségektől, annál fontosabbá válik ez a szolgáltatás. Az immunreaktivitást kiváltó képességükön kívül a fémek elektromosan is aktívak. Az orális galvanizmusról jóval több mint 100 éve beszélnek, de a fogorvosok általában figyelmen kívül hagyják azt és annak következményeit.

Az általános közegészségügyi tudomány nem tudta igazolni, hogy a vízfluorizáció védő hatása valóban fennáll-e a gyermekek fogain, annak ellenére, hogy állandóan közönségkapcsolati kijelentéseket tettek, és ebből adódóan széles körben elterjedt a hit a lakosság körében. Eközben továbbra is egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a fluorid emberi testben történő felhalmozódásának káros hatásairól. Az IAOMT dolgozott és folytatni fogja a fluorid-expozíció kockázatainak naprakész értékelésének felajánlását a következők alapján tudományos eredmények sőt szabályozási dokumentumok.

Kattintson ide további tények a fluoridról.

Időnként szinte úgy tűnik, mintha egy fog a gyökércsatorna-rendszerével és a szivárgó ínyével olyan eszköz lenne, amely kórokozókat injektál a belső terekbe, ahol nem tartoznak. Az IAOMT olyan forrásokat kínál, amelyek a biológiai fogászat szempontjából újból meglátogatják a dentinális tubulust és a parodontális zsebet. A kórokozók kimutatására és számuknak a kezelés folyamán történő figyelemmel kísérésére alkalmazott módszerek az alap klinikai vizsgálattól kezdve a fáziskontraszt mikroszkóp klasszikus használatán át a BANA tesztig és a DNS szondákig terjednek. Vannak nem gyógyszeres eljárások a fertőzés kiküszöbölésére, valamint alkalmanként megfontoltan használják az antimikrobiális szereket. A lézeres kezelés, az ózonkezelés, az otthoni ápolásra irányuló képzés a zsebes öntözésben és a táplálkozási támogatás mind releváns az IAOMT biológiai parodontális terápiáról folytatott vitáiban.

Ismét viták vannak a nyilvánosság tudatában a gyökérkezeléssel kapcsolatban. Az eredet a dentin tubulusokban lévő mikrobák maradék populációjának kérdésében rejlik, és abban, hogy az endodontiai technikák megfelelően fertőtlenítik-e őket, vagy tartják-e őket fertőtlenítve. Az IAOMT azon dolgozik, hogy megvizsgálja, hogyan tudnak ezek a baktériumok és gombás organizmusok anaerobvá alakulni, és hogyan képesek nagyon mérgező salakanyagokat előállítani, amelyek a fogból, a cementen keresztül és a forgalomba kerülnek.

Az arcfájdalom-szindrómák és a neuralgiát kiváltó kavitációs osteonecrosis (NICO) területén végzett legújabb munka arra a felismerésre vezetett, hogy az állcsontok az ischaemiás osteonecrosis gyakori helyei, más néven aszeptikus nekrózis, ugyanaz, mint a combcsont fejében. Ennek eredményeként sok kivonási hely, amely látszólag meggyógyult, valójában nem gyógyult meg teljesen, és fájdalmat válthat ki az arc más részein, a fején és a test távoli részein. Annak ellenére, hogy ezeknek a helyeknek a többsége valójában egyáltalán nem jelentkezik tünetekkel, a kóros vizsgálat kimutatja az elhalt csont és a lassan növekvő anaerob kórokozók kombinációját egy erősen mérgező salakanyagok levesében, ahol egyébként azt gondolnánk, hogy jó volt a gyógyulás.

Régen, amikor az egyetlen helyreállító anyag az amalgám vagy az arany volt, az egyetlen esztétikai anyag pedig a fogpótlás volt, szakmánk nehezen teljesítette küldetését, és egyszerre volt biológiailag megkülönböztető. Ma jobb fogászatot tudunk végezni kevésbé mérgező, egyénre szabottabb, integráltabb, környezetbarátabb módon, mint valaha. Annyi szemléletválasztás áll előttünk, mint a technikák és az anyagok. Amikor egy fogorvos úgy dönt, hogy a biokompatibilitást helyezi az első helyre, az a fogorvos várakozással tekint a hatékony fogászat gyakorlása elé, miközben tudja, hogy a betegek számára a legbiztonságosabb élményt nyújtják egészségi állapotuk szempontjából.