Jelentős aggodalomra ad okot a tudósok és a közvélemény a műanyagok számos kémiai komponensének hormonutánzó tulajdonságai miatt, beleértve a fogászati ​​kompozitokban találhatóakat is. Az általánosan használt Bis-GMA gyanta ezek közül az egyik legvitatottabbat, a Bisphenol-A-t (BPA) használja. A felelős kompozitgyártók azt állítják, hogy a foggyantákban nincs elreagálatlan BPA, és magas – több száz fokos – hőmérséklet szükséges a szabad BPA felszabadításához. Más kritikusok azt mondják, hogy valójában a gyantákban lévő észterkötések hidrolízisnek vannak kitéve, és a BPA mérhető mennyiségben szabadulhat fel. Tudjuk, hogy a fogászati ​​tömítőanyagok a kiszivárgó BPA mennyiségében változhatnak (referencia), de jelenleg nincs jó in vitro felmérés arról, hogy mennyi BPA-t szabadítanak fel a főbb márkájú kompozit gyanták. Azt is tudjuk, hogy a világ tele van műanyag vegyi anyagokkal, és a Földön minden élőlény mérhető szöveti BPA-szinttel rendelkezik. Nem igazán tudjuk, hogy a fogászati ​​kompozitból felszabaduló BPA mennyisége elegendő-e ahhoz, hogy az ember expozícióját a környezeti háttérszint fölé emelje, vagy valóban jelentéktelen. A mellékelt cikkek ismertetik a vizsgált kérdések körét.

2008-ban az IAOMT laboratóriumi vizsgálatot végzett a kereskedelemben kapható fogászati ​​kompozitok BPA-felszabadulásáról fiziológiás körülmények között: 37ºC, pH 7.0 és pH 5.5. Sajnos a kísérletet lebonyolító egyetemi laboratórium adminisztrációs változásai miatt a tervezettnél hamarabb le kellett zárnunk, és az összegyűjtött információk csak előzetesnek tekinthetők. Mérhető mennyiségű BPA-t találtak kompozitokból kimosódva. 24 óra elteltével az alacsony rész/milliárd tartományba kerültek, az iparosodott világban a felnőttek ismert átlagos napi expozíciójának ezredrésze. Ezeket az eredményeket az IAOMT konferencián mutatták be San Antonio-ban 2009 márciusában, és a teljes előadás megtekinthető ide kattintva. A Power Point csúszdái „San Antonio BPA” címmel vannak csatolva. Az egyes összetett minták eredményei a bemutató 22. diáján találhatók.

2011-ben az IAOMT egy kis léptékű projektet hajtott végre a Plastipure, Inc. laboratóriumával Austinban, Texasban, hogy megvizsgálja, van-e jele a fogászati ​​kompozitokból származó ösztrogénaktivitásnak fiziológiás körülmények között. Az ösztrogénaktivitást nem kifejezetten a BPA-ból kerestük, hanem a számos kémiai vegyület közül, amelyek utánozhatják az ösztrogéneket. Ismét rajtunk kívülálló okok miatt ez a laboratórium is bezárt, mielőtt a tanulmányt publikáció szintjére terjeszthettük volna. De az általunk elvégzett kísérleti vizsgálat szintjén nem találtunk ösztrogén aktivitást testhőmérséklet és pH fiziológiás körülmények között.

A „BPA Review” cikk a standard toxikológiából származó nézetet képviseli, amelyre a múltban támaszkodtunk. Ez a cikk áttekinti az irodalmat a fogászati ​​kompozitokból és tömítőanyagokból származó bishpenol-A (BPA) expozíciós és toxikus küszöbértékeinek adataival, és megerősíti, hogy az ismert expozíció messze az ismert toxikus dózis alatt van.

A rendkívül kis dózisú BPA és más ismert hormonutánzó anyagok lehetséges hormonális aktivitásának kérdése azonban, a rész per milliárd tartományban vagy az alatt, olyan problémákat vet fel, amelyeket a standard toxikológia nem tárgyal. A standard modellben az alacsony dózisú hatásokat nem mérik, hanem nagy dózisú kísérletekből származó extrapoláció alapján jósolják meg. Az alacsony dózisú nézet hívei azt mondják, hogy a rendkívül alacsony expozíciónak van egy másik működési módja is – az „endokrin zavar”. A magzati állatok normális, hormonfüggő fejlődési stádiumainak finom növelésével tartós káros változások indukálhatók. Ezek közé tartozik a prosztata megnagyobbodása és a rákos megbetegedések iránti fokozott fogékonyság az élet későbbi szakaszában.

Publikált cikkei: